Hulladék, mint globális probléma

A hulladékról általánosan

Hír

Hulladéknak nevezzük a mindennapi élet során feleslegessé vált ezért kidobásra kerülő anyagokat. A hulladék, mint környezeti probléma szintén nem olyan régi keletű. Különösen igaz ez a háztartásokban keletkezett hulladékokra, hiszen a XX. század előtt szinte nem volt olyan anyag, amit valamilyen módon ne hasznosítottak volna. A műanyagok felfedezése és általános elterjedése szintén  jelentős lépést jelentett a hulladékprobléma kialakulásában, hiszen ezeknek az anyagoknak a nagy része nehezen bomlik, égetésük pedig mérgező gázok keletkezésével jár. A hulladékkal kapcsolatos problémák bár a fejlett gazdaságú országokban kezdődtek, manapság már erősen jelentkeznek a harmadik világ országaiban is. Ennek az-az oka, hogy az árucikkek egy részét illetve a csomagolási kultúrát kezdik átvenni a fejlettebb országoktól, viszont a hulladékkezelés technológiája még nagyon fejletlen. Másrészt természetesen a gazdagabb országok szívesen viszik a saját nem kezelt hulladékukat szegényebb országokba.

A hulladék, mint globális probléma

A hulladék akkor válik globális problémává, amikor egy-egy terület vagy ország nem tudja kellően kezelni saját hulladékát, ezért azt bejuttatja folyókba, tengerekbe, óceánokba, esetleg elszállíttatja más országokba, vagy amikor az égetés során káros gázokat bocsát a légkörbe. Sajnos a mai fogyasztási kultúrát kiszolgáló piac annyi hulladékot termel, hogy valószínűleg nincs a világnak olyan része, ahol ezek ne jelennének meg. 

Tipikus példa erre azok a főleg különböző műanyagokból álló „szigetek”, amiket a Csendes-óceánban az áramlatok hoztak létre és tartanak egyben. Ezek a „szigetek” hatalmas területen helyezkednek el (együttes átmérőjük körülbelül 2500 km, átlagos mélységük 10-30 méter és becsült súlyuk 100 millió tonna), jelentős károkat okozva a terület élővilágában.

Tenni a jövő fenntarthatóságért

Meglátásunk szerint a leghatékonyabban úgy tudunk tenni a fenntartható jövőért, ha felismerjük, hogy milyen folyamatok veszélyeztetik környezetünket, és megismerjük, hogy milyen viselkedéssel tudjuk ezt a veszélyt elhárítani és a mindenki számára Élhető Világot megtartani!

A hulladék keletkezése inkább következménye, mint okozója a többi globális problémának, bár a nagymennyiségű hulladék leginkább a népességnövekedés és a modernkori fogyasztói szokásokra vezethető vissza.

Mit tehetünk?

Először is kevesebb hulladékot termeljünk. Ehhez legfontosabb, hogy csökkentsük hulladéktermelésünket! Mindezt úgy érhetjük el, ha tudatos vásárlóvá és felhasználóvá válunk.

Bánjon okosan a zacskókkal
Ha lehet, vásárláskor csomagolja az árut nejlon helyett papírzacskóba. Ne felejtsen többször felhasználható bevásárlótáskákat vinni magával! A tízórai és ebéd csomagolásához is használjon újrahasznosítható anyagokat: a sok eldobható helyett fél tucat többször használatos doboz akár egész évre kitart az egész családnak.

Száműzze az egyszer használatos tárgyakat
Az egyik legfőbb hulladékforrást azok a csomagolóanyagok jelentik, melyek az adagolt termékek, például a kávé és harapnivalók mellé járnak. Hasonlóan bűnös egyszer használatos tárgyak még a papírszalvéták, nejlonzacskók és eldobható evőeszközök. Papírszalvéta helyett válasszon inkább mosható mikroszálas kendőket. A műanyag bevásárlótáskákat mindig vigye vissza az áruházak gyűjtőhelyeire, az eldobható evőeszköz helyett pedig használjon piknikkészletet!

Vásároljon hatékonyan
Tervezze meg egy hétre előre, mit fog főzni, és írjon részletes bevásárlólistát, hogy elkerülje a túlhalmozást. Pár napot hagyjon szabadon a maradék ételek hasznosítására, vagy arra az esetre, ha megváltoznak a tervek. Ragaszkodjon a listához, és legyen őszinte magához: ne vegyen meg semmit, ami rendszerint nem szokott elfogyni. A fejlett társadalmak némelyikében az élelmiszerkészletnek akár 30%-a a szemétben végzi.

Végül, de nem utolsó sorban megkeresni a hulladékkezelés legjobb módját. Vállalkozásunk emelett a megoldás mellett kötelezte el magát.

Elsődleges szabályként elmondható, hogy az a hulladék a legjobb, amelyik nem keletkezik.

Azonban fel kellett ismernünk azt a tényt, hogy a fenti kijelentés tartalma rövid időn belül nem megvalósítható, ezt kivárni nem tudja az emberiség. Más hatékony megoldásra van szükség a hulladék probléma megoldására. Több éves Kutatásunk eredményeként felismertük, hogy A hulladék nem csak környezeti probléma, hanem gazdasági veszteség is. Az európaiak évente átlagosan 481 kilogramm települési hulladékot termelnek. Ezen tény felismerésével – ezenterületi megoldási lehetőségekkel kezdtünk mélyrehatóan foglalkozni kutatásaink során. Ebben olyan szakmai partnerek segítenek, akik a hazai tudományos élet élvonalába tartoznak.

Hogyan változtathatjuk meg termelésünk és fogyasztásunk módját úgy, hogy egyre kevesebb hulladék keletkezzen, miközben minden hulladékot erőforrásként használunk fel?

Európában hatalmas mennyiségű hulladék keletkezik: élelmiszer- és kerti hulladék, építkezési és bontási hulladék, bányászati hulladék, ipari hulladék, szennyvíziszap, régi televíziók, régi autók, elemek, műanyag zacskók, papír, egészségügyi hulladék, régi ruhák és bútorok, és így tovább.

A keletkező hulladék mennyisége szorosan kötődik fogyasztásunk és termelésünk jellemzőihez. A piacra kerülő termékek puszta száma további kihívás elé állít bennünket. A demográfiai változások, mint például az egyszemélyes háztartások számának növekedése, szintén hatással vannak a keletkező hulladék mennyiségére (például a termékek kisebb egységekbe csomagolása).

Mennyi hulladékot termelünk?

Az európai uniós Data Centre on Waste a hulladékokra vonatkozó adatokat állít össze európai szinten. A 29 európai országra (az Európai Unió 28 tagállamára és Norvégiára) vonatkozó 2010-es adatok szerint a keletkezett hulladék körülbelül 60%-a tartalmazott ásványi hulladékot és földet, főként építkezésekről és bontásokból, valamint a bányászatból. A fém, papír és karton, fa, vegyi és egészségügyi hulladék, valamint állati és növényi hulladék tekintetében mindegyik hulladékfajta az összes hulladék 2-4%-át tette ki.

Az Európában keletkezett összes hulladék körülbelül 10%-a tartalmaz úgynevezett „települési hulladékot”, azaz főként háztartásoknál és kisebb mértékben kisvállalkozásoknál és középületeknél – például iskoláknál és kórházaknál – keletkezett hulladékot.

2012-ben egy főre vetítve 481 kg szilárd települési hulladék keletkezett az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) 33 tagállamában. Enyhe csökkenő tendencia figyelhető meg 2007-től kezdődően, ami részben az Európát 2008 óta sújtó gazdasági válsággal magyarázható.

A hulladék mint erőforrás

Mi lenne, ha a hulladékot erőforrásként használhatnánk fel, és így kevesebb új erőforrás kitermelésére lenne szükségünk? A kevesebb anyag kitermelése és a meglévő erőforrások használata segítene elhárítani a láncban generált hatások egy részét. Ebben az összefüggésben a felhasználatlan hulladék egyúttal lehetséges veszteséget is jelent.

A hulladék erőforrássá alakítása 2020-ig az erőforrás-hatékony Európa megvalósítása európai uniós ütemtervéneken egyik fő célkitűzése. Az ütemterv ezenkívül hangsúlyozza a minőségi újrafeldolgozásnak, a hulladéklerakók megszüntetésének, az energiatermelési célú felhasználás újra fel nem dolgozható termékekre történő korlátozásának és az illegális hulladékszállítás megszüntetésének szükségességét is.

Megoldás

És ezeket a dolgokat meg is lehet valósítani. Számos országban a konyhai és kerti hulladék képezi a szilárd települési hulladék legnagyobb hányadát. E hulladékfajta, ha azt külön gyűjtik, energiaforrássá vagy trágyává alakítható. Az anaerob lebontás olyan hulladékkezelési módszer, amelyben a biohulladék a hulladéklerakókban végbemenőhöz hasonló biológiai lebomlási folyamat részévé válik, de ellenőrzött körülmények között. Az anaerob lebontás során biogáz és maradékanyag keletkezik, amely másfelől trágyaként hasznosítható, mint a komposzt. Azonban egy nagyon fontos dolgot nem szabad figyelmen kívül hagyni :

A hulladékkal való megbirkózás a megelőzéssel kezdődik

Az elérhető előnyök óriásiak, és előmozdíthatják az Európai Unió előrelépését egy olyan körkörös gazdaság irányába, ahol semmi nem vész kárba. A hulladékhierarchiában felfelé történő elmozdulás környezeti hasznokkal kecsegtet még a magas újrafeldolgozási és -hasznosítási arányú országokban is.

Jelenlegi termelési és fogyasztási rendszereink sajnos többnyire nem hatnak ösztönzőleg a hulladékmegelőzésre és -mérséklésre. A termékek megtervezésétől és csomagolásától az anyagválasztásig először a teljes értékláncot kell újratervezni a hulladékmegelőzés szemszögéből, és ezt követően az egyik folyamat „maradékai” egy másik folyamat erőforrásaivá tehetők.

A hulladékhierarchiában felfelé történő elmozdulás közös erőfeszítést igényel minden érintett fél – a fogyasztók, a gyártók, a döntéshozók, a helyi hatóságok, a hulladékkezelő létesítmények stb. – részéről. A háztartási hulladékuk szétválogatására hajlandó fogyasztók csak akkor képesek az újrafeldolgozásban részt venni, ha rendelkezésre áll a szétválogatott hulladékuk összegyűjtésére szolgáló infrastruktúra. Ennek ellenkezője is igaz; a települések csak akkor képesek növekvő arányú újrafeldolgozásra, ha a háztartások szétválogatják hulladékaikat.

Az, hogy a hulladék problémát vagy erőforrást jelent-e majd, végső soron azon múlik, hogy hogyan gazdálkodunk vele.